Engedd meg magadnak a szabadságot - Shai Dayan

Interjú Shai Dayannal, aki szerint napjaink hősei az erős intuícóval megáldott kreatív emberek.

Shai ezen a hétvégén Magyarországon tart elvonulást, ajánljuk szeretettel – a részleteket itt találod.

Hogy vagy? Hogy van a hangod?
Nagyon jó vagyok, hosszú szárazság után először esik az eső itt, ahol élek, így ma mosolyog a föld. Akárcsak a hangom, ami szintén száraz, de állandóan együtt változik az élet mozgásaival.
Mit énekeltél, amikor legutóbb énekeltél?
A reggeli ébredés éneke volt, és minden benne volt ami az éjszakai alvás alatt történt velem, meg a tudat lassan megjelenő ébersége is. Ez a reggeli ének néha szép, mintha a hangok egy rég elveszett civilizációból érkeznének, máskor meg olyan mintha egy panaszlista lenne.
Milyen hangszeren játszottál, amikor legutóbb zenéltél?
Egy dobon, ami a kedvenc hangszerem a saját hangom után. Ez egy saját készítésű dob volt, ami egyfajta átmenet a sámán- és a keretes dob (frame drum) között, és hangszerként is játszhatok rajta, nemcsak ceremóniákon.
Milyen a belső élményed a saját életedről, az utóbbi években?
Két párhuzamos dimenziót tapasztalok. Az egyik állandóan változik, követi az életem történetvonalát, a másik meg a változatlan megfigyelő, aminek nincs köze az időhöz, a térhez vagy bármilyen történethez, hanem egyszerűen létezik, mint egy független és elégedett lény. Ez a két dimenzió igazából egy élmény, és én vagyok a tapasztaló.
Mikor kacagtál utoljára egy nagyot, teljes szívből?
Legyünk hálásak a humorérzékünkért, mert ez teszi egyáltalán lehetővé, hogy emberi lényekként létezzünk... Sokszor és sokat kacagok semmiségeken, bolondos dolgokon. Elmesélhetem, hogy min nevettem nagyot legutóbb, de nem hiszem, hogy sok értelme lenne: pár napja éppen a pozsonyi workshopomra tartottam, és azon kacagtam, hogy milyen lesz, amikor a workshop alatt is eszembe jut majd, és nem tudom megállni a kacagást…
Mikor sírtál utoljára, teljes szívből?
Négy évvel ezelőtt, az apám halálakor. Ritkán sírok, de amikor jön, szeretettel fogadom.
Minek örülsz a legjobban mostanság?
Önmagammnak. Ez furának tűnik, de amikor tudatában vagyok önmagamnak, a teljes személyes történetem, vagyis az, hogy honnan jövök, hová kell tartanom és kinek kell lennem, eltűnik. Olyankor semmi sem hiányzik, és ha semmi sem hiányzik, akkor semmire sincs szükségem, és ha semmire sincs szükségem, akkor akarnom sem kell semmit... Ha pedig nincs akarás, nincs aggodalom sem. Amikor nincs aggodalom, nincs félelem, és amikor nincs félelem, megjelenik az igazi öröm.
És mi szomorít el mostanában?
Amikor nem láthatom a lányaimat vagy kifogyok a kedvenc kávémból.
A workshopjaidon mi az, amit a legnehezebb kihozni a résztvevőkből?
Általában nincsenek nehézségek, de miután kinyíltak néha nehéz őket elengedni, amikor az elvonulás után haza kell menniük. Van, aki szeretne továbbra is abban az állapotban maradni – ebben a folyamatban én csak az elején tudok segíteni, utána mindenkinek magának kell ezt megvalósítani.
Mi a legnagyobb móka egy Shai-workshopon?
Elég sokat játszunk és nevetünk, de a legjobb az, amikor ráébredsz a saját erődre, ami akkor születik, amikor megengeded magadnak, hogy szabad légy. Ez egy mindenható erő és ez a legnagyobb móka.
Az éneklés lehet veszélyes?
Ha hamisan énekelsz, azzal őrületbe kergetheted a szomszédodat, és az bizony már veszélyes is lehet...
Gyerekként is énekeltél már?
Már gyerekként többféle hangszeren játszottam de az éneklés jóval később „történt meg” velem.

Akkor kezdtem el énekelni, amikor elkezdtem meditálni.

Tartasz-e gyerekeknek is workshopokat?
Nem, a workshopjaim önmagunk felfedezéséről szólnak, erre a gyerekeknek nincs szükségük, ők ezeket nagyon jól tudják még. Valamiért azonban elfeledjük, ahogy felnövünk.
Mi a legértékesebb számodra az éneklés művészetében?
Az a hely vagy állapot, ahonnan az ének jön, más szóval maga az énekes. A nagyon eredeti vagy professzionális éneklés is szuper, de egy nyersen előadott egyszerű ének meghallgatásától is nagyon mély élményben lehet részünk. Persze ez elsősorban attól függ, aki hallgatja.
És mi a legértékesebb számodra a meditáció gyakorlásában?
A meditáció számomra egy tudatállapot vagy pontosabban mondva egy nemtudat-állapot. Többféle „tevékenységgel” is elérhetjük ezt az állapotot, az ülés csak egy ezek közül.

Mindent nagyra értékelek amiből feltélekhez nem kötött béke születik. 

Van valami, ami mostanában különösebben foglalkoztat? Megosztod velünk, kérlek?
Foglalkoztat az érzelmek rezgésként való értelmezése, ami a saját rezgésállapotunkról informálhat minket, azáltal, hogy különválasztjuk az érzelem tiszta energiáját az érzelem mögött meghúzódó személyes történettől.
Milyen módon van jelen életedben az agresszió mostanában, és hogyan reagálsz rá?
Türelmetlenné válok, ha azt érzem, hogy nem tartják tiszteletben a személyes teremet. Ha jó napom van mélyeket lélegzem mielőtt reagálnék.
Tapasztalatod szerint honnan kezdve lesz közösség egy embercsoportból?
Tisztán meg kell értenünk, hogy elsősorban emberi lények vagyunk, így megérthetjük azt is, hogy mi a dolgunk itt. Amikor megértjük, hogy mindannyian ugyanazért vagyunk itt, kialakulhat a közösség.
Mi az életed mottója jelenleg?
Viva la revolución.
Harcolsz valamiért?
Néha azt érzem, hogy a szeretteim kedvéért harcolnom kell azért, hogy releváns maradjak ebben a világban.
És harcolsz valami ellen?
Már éppen elég konfliktus van mindenütt, beleértve önmagunkon belül is. A békés forradalom mellett voksolok, ami nemcsak azt jelenti, hogy békésen harcolunk, hanem azt is, hogy békét teremtünk.
Mit mondanál 20 éves önmagadnak?

Játsszunk! Ugyanezt mondom 30 év múlva is.

Mit jelent számodra a szabadság a saját életed mindennapjainak nyelvére lefordítva?
Szabadság az, amikor az elmém alszik. Olyankor én elmehetek bulizni.
Szerinted kik napjaink hősei?

Napjaink hősei azok az emberek akiknek erős intuíció adatott és ezt az erőt fejleszteni akarják azért, hogy a számukra fontos dolgokkal foglalkozhassanak. Mindenhol találkozom velük, fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt. Sokan közülük zavarban vannak, hiszen nem léteznek iskolák vagy felhatalmazott intézmények, amelyek támogatnák őket ebben a folyamatban. Nagyon sok információ elérhető, de ezek nagy része nem segít rajtuk, és a munka nehezét egyedül kell elvégezniük.

Egyensúlyhiány van a mai társadalmunkban, a kognitív és logikus elme javára, amelyek ugyan fontosak de ez sok szenvedést okoz nekünk. Ebben a folyamatban az előbb említett emberek a legértékesebb mentsváraink, mert ők tudják visszahozni az eredeti egyensúlyt.
Számodra mi a legértékesebb egy nőben?
A felszabadulás.
Mit javasolnál annak a nőnek, aki itt és most szeretné felfedezni saját női minőségeit?
Küzdj meg érte, és ne állj meg ott, hanem juss el egészen Önmagadig.
Szerinted mi a legértékesebb egy férfiban?
A felszabadulás.
Mit javasolnál annak a férfinak, aki itt és most szeretné felfedezni saját férfi-minőségeit?
Ugyanazt, amit a nőnek is.
Mi a terved a következő 20 évre?
Az említett hősök számára egy olyan helyet tervezek felépíteni, ahol felfedezhetjük és mélységeiben tanulmányozhatjuk önmagunkat, mint rezgésmintázatot, és a világot, mint rezgés-univerzumot.

Eredeti  alaptermészetünk szerint szabadok és boldogok vagyunk, és az intuitív művészeti gyakorlatokkal ebben mélyre áshatunk,

majd a felhozott kincseket alkotásokban a világ elé tárhatjuk, és ez mindenki javára szolgálhat. Egy kis csapat már dolgozik ennek a tervnek az első lépésein. És örömmel hallunk mindenkiről, aki csatlakozna.
Ha csak egy óra lenne hátra az életedből, mit tennél?
Csendben maradnék.
Shai Dayan sok hangszeren játszó zenész, énekes és hangterapeuta. Indiában tanulmányozta a nem-dualista filozófiát és gyakorolta a meditációt. Az utóbbi 15 évben a szabad zenélés, a hangok és a meditáció kapcsolatával foglalkozik. Voice Being néven kurzusokat, elvonulásokat és magánórákat tart, valamint meghitt hangulatú koncerteket szerte Európában és Izraelben.
Honlapja: VoiceBeing.net 
Fotóillusztrációk: Shai Dayan archívumából