Bolond lennék nem spirituálisnak lenni
Steiner Kristóf szerint a felesleges boldogtalanságot magunk mögött kell hagyni.
Minimélyinterjú következik
Mikor nevettél utoljára úgy igazán, teljes szívből?
Tegnap este - fél éve nem látott barátainkkal találkoztunk, akik először utaztak haza Tel Avivba, mióta Portugáliába költöztek. A férjem, Nimi elmesélte, hogyan törte ki a metszőfogát egy túl jól sikerült szilveszteri partink után, Cipruson, a barátnőnk pedig elsztorizta, hogy gazdag izraeli befektetőknek “öltözve” eladó luxusszállókat néztek meg - gyakorlatilag folyamatosan röhögtünk.
Mikor sírtál utoljára?
Ó, én minden nap sírok, van, hogy többször is. Ha írok egy szerelmes posztot Instagramra, és támogató, kedves megjegyzéseket kapunk a képre, ha videókat látok arról, hogyan szenvedenek az állatok a hús-, tejtermék- és tojásiparnak “hála”, vagy ha egy közeli barát elfordul tőlem. Legutóbb tegnap este sírtam, amikor az American Crime Story: The Assassination of Gianni Versace című Netflix-sorozat utolsó epizódjának utolsó képkockáján, amikor is a Donatella Versace-t alakító Penelope Cruz mélyen a tökörbe nézett. Nem sok kell hozzá, mondom.
Minek tudsz leginkább örülni mostanában?
A nyugalomnak. Nyugalomnak kell lennie a káoszban is, az őrületben is, a hejehujában is. Minden csak akkor jó, ha közben nyugi van.
Mi az, ami a legjobban elkeserít?
Nem nagyon keserít el semmi.
Mi a kedvenc fűszered mostanában?
A hawayej, egy aromás, okkersárga, jemeni fűszer, amely a Közel-Kelet válasza a curry-re. Rajongok az édes-sós ízeket kombináló fűszerekért, és a hawayej mesésen elmélyíti az ízeket.
Kit szeretsz a legjobban a világon? Hogyan zajlott a legutóbbi találkozásod vele?
A férjemet, Nimrod Dagant - a legutóbbi találkozásunk pár perce történt. Az otthonunk és vendégházunk, a Yafo Creative teraszán ültem és írtam, amikor idejött, megcsókolt, és elköszönt. “Minél többet dolgozol ma, annál több időnk marad meglepetésekre a születésnapodon” - mondta, majd elment színházi próbára. Színész, az Izraeli Nemzeti Színházban.
Van könyválmod (ahogy a színészeknek szerepálma), amit még valamiért nem kezdtél el?
Az írói ambiciók tekintetében már nincs ilyesmi - szerettem volna egy önéletrajz-szerűséget - ez volt az első kötetem, a Gumimatrac a Gangeszen, egy novelláskötetet - ez lett a Lélekbonbon, és egy regényt - ez lett a Hajónaplók. Aztán szerettem volna még egy olyan bestsellert, ami évekkel a publikálása után is mindig ott marad a top 10-ben, ez lett a Kristóf Konyhája. És szerettem volna egy angolnyelvű szakácskönyvet, ami magába foglalja a három receptkönyvem legjavát - most már ez is itt van. Biztosan fogok még írni, de egyelőre teljesség érzésem van a könyveimre pillantva.
Gondolj arra, amire a legbüszkébb vagy. Mi az?
Hogy nem törtem meg, hanem megerősödtem - mert mint a legtöbb emberrel,
velem is emberfeletti nehézségek estek meg,
és sok olyan élethelyzeten mentem keresztül, amelyek sokunkat egy életre megsebeznek. Nekem is vannak hegeim, amik sosem múlnak el, de szeretem őket, és az utitársaim lettek, megtanítottak békésen küzdeni, és elfogadni az élet kisebb-nagyobb nehézségeinek állandóságát.
Melyik volt az utolsó film, ami igazán megfogott?
A Tű, cérna, szerelem című indiai film egy vagyonos és előkelő férfi és az alacsonyabb kasztból származó szolgálólány szerelméről, akinek minden álma, hogy megtanuljon varrni - de annál sokkal többet tanul.
Szerinted honnan ered egy férfi kisugárzása? És egy nőé?
Mindkettejük esetében a magukkal hozott, és tanult tulajdonságok változó arányú keverékéből.
Mikor voltál a legboldogabb?
Nem tudok választani, de vannak kiemelkedő pillanatok. Nyári este a szüleimmel görög szigeteken kempingezve, vagy épp közös kisregényünk befejezése unokatesómmal, Szandrával, 8 évesen, aztán az őrült drámatáborok gimiben, az első nagy szerelem, aztán a második, a harmadik… Mindkét esküvőm során a mennyekben jártam, leírhatatlanul boldog voltam, amikor szegény egyetemistaként 9 barátommal laktam egy lakásban, Londonban, csodálatos boldogság, amikor a hugommal ülünk a papám lakásán az ágyon, és régi családi albumokat nézegetünk azokból az időkből, amikor én voltam annyi idős, mint most ő. De a legfrissebb boldogságélményem, hogy ma reggel meleg humuszt kanalazunk a szerelmemmel, és risztejes kávét szürcsölünk.
Mikor voltál a legboldogtalanabb?
Volt egy pont, amikor a huszas éveim elején az étkezési zavaraim olyan súlyosak voltak, hogy naponta többször hánytattam magam, és voltak napok, amikor bezárkóztam a lakásba, hogy egész nap büntessem magam. Olyan mélyen voltam, hogy rettenetes sebeket martam az arcomra nemlétező pattanásokat kutatva, és már ott tartottam, hogy az otthonom összes tükrét lefújtam mattító festék sray-vel, hogy ne is láthassam magam. Ebben az időszakban voltam a legboldogtalanabb. Ma már tudom, hogy képtelen voltam megbízni abban, hogy
MEGEMÉSZTEM, ami velem történik,
legyen szó hírnévről, viharos szerelmekről vagy önmagam fokozatos megismeréséről. Az étkezési zavarok abból fakadnak, hogy nem bízunk benne, hogy a szervezetünk képes emészetni a mi kényszeres “segítségünk” nélkül is. A kiút ebből az állapotból hosszas terápia volt több pszichológussal és pszichiáterrel, de
vallom, hogy az áttörést a veganizmus hozta meg,
amikor egyfajta természetes egyensúly állt be a fejemben és a szívemben azzal kapcsolatban, hogy az étel sokkal több, mint élvezeti cikk, vagy mint eszköz az önjutalmazásra és önbüntetésre. Az, hogy nem akartam tovább részt venni az állatok szervezett használatában felülkerekedett a kártékony szokásrendszeremen, közben pedig új, hasznos szokásokra váltottam fel a mókuskereket. Átgondoltam, mit akarok, miért akarom, hogy akarom, és elindultam. Egy életen át úton vagyunk nyilván, de igenis van olyasmi, amit magunk mögött kell hagynunk. A felesleges boldogtalanság pont ilyen.
Hogyan látod a közös jövőnket a Földön?
Bizakodóan.
És a saját jövődet?
Nem szeretek jóslásokba bocsátkozni a jövőmről, de bármilyen opcióval ki vagyok békülve.
Mi az a hiba, amiért leginkább elnéző tudsz lenni?
Minden hibával elnéző vagyok, ha nincs következetesen, többszörösen és durván elkövetve ugyanazon ember által.
Mi az a hiba, amit nem tudsz megbocsátani?
Az a hiba, amit az “elkövetője” nem is akar kijavítani.
Mi az a tárgy, amire most a leginkább vágysz?
Egy telefon, amelyik nem fagy le, mikor már mindenkit betaggeltem egy másfél órája fogalmazott posztban, és amellyel éles képeket készíthetek akár lámpafénynél is, nagy a memóriája, és sokáig bírja az aksija. Aki megtalálta, szóljon.
Játszik-e az életedben valamilyen szerepet a vallás vagy spiritualitás?
Szenvedélyesen kutatom a vallásokat, és mindegyik érdekel - magával ragadnak az összefüggések és az ellentmondások is. Megkeresztelt szülők gyermekeként buddhista neveltetésben részesültem, megjártam Indiát és Nepált, Izraelben élek egy évtizede, körülvéve a zsidó és muzulmán hagyományok és szokások, spirituális és társadalmi elvek és eszmék dzsungelével, egy lépésre Egyiptomtól, vagy Petra sziklatemplomaitól.
Bolond lennék nem spirituálisnak lenni ebben a közegben.
Ugyanakkor nem hiszek abban, hogy bármelyik vallás jogot formálhat bármiféle exkluzivitásra egy társadalmi közegben, ahogy abban sem, hogy egy vallás képviselői igazabbak más vallás híveinél, abban pedig végképp nem, hogy Isten nevében joga volna bárkinek embert, államot, mások hitét megítélni, vagy akár megkérdőjelezni a létezéshez való jogukat.
Ha jól tudom a buddhista főiskolán is megfordultál – milyen emlékeid vannak?
A meditáció nálunk olyan volt, mint mondjuk mindannyiunknak a lábtörlés: természetes, ösztönös, és praktikus. Még emlékeim sincsenek, amikor már Dalai Láma beavatásokra jártam, és voltak napok, hogy a szüleim 24 órán át nem beszéltek, mert Nyungne meditációt gyakoroltak, és ha beteg voltam, a doktornő által felírt gyógyszer mellett a Gyógyító Buddha képe is az ágyam mellé került. Hamar megtanultam, hogy egyszerű gyakorlatokkal milyen sokat segíthetek önmagamnak - megnyugodni, lelassulni, átélni a pillanatot. Éveken át naponta gyakoroltam egy kabbalista meditációt: az Ana B’koach hét sorba szedi az emberi élet mindennapos nehézségeit és azoknak megoldását, és egy arámi mantrával segít abban, hogy ezek az alapvető életigazságok, amelyeket a meditáció megfogalmaz afféle alaprajzként azonnal megjelenjenek előttünk. Olyankor, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. Amikor épp türelmetlenek, haragosak, lusták lennénk. Bevallom, ma már nem meditálok minden nap, vagy ha mégis, másodpercekre, koncentráltan: minden lélegzetvétellel magamba szippantom az összes létező nem jót,
minden erőmmel a jó erejére koncentrálok,
és egyetlen kilégzéssel kirakom magamból a lehető legeslegjobbat - a világnak, és benne nekem magamnak is.
A mindennapokban mi inspirál a legjobban?
A mindennapok.
Ha csak 1 órád lenne hátra az életedből, mihez kezdenél vele?
Írnék egy levelet, hogy mi történjen a szellemi és anyagi javaimmal: adományoznék, barátokról, rokonokról gondoskodnék. Aztán kibérelnék egy tengerrenéző lakosztályt saját medencével, hatalmas konyhával, szaunával, pezsgőfürdővel, meghívám az összes barátomat egy királyi vegán lakomára, megkérném a párom, hogy játszon egy erős playlistet a kedvenc számaimból, hogy halálra táncolhassam magam - mielőtt exkuzálnám magam a barátaim előtt, és az utolsó húsz percet Nimivel tölteném a hálószobában. Na jó, ha nagyon jó kinn a buli, tizenöt is elég.
Mi a legfontosabb, amit tanultál eddig az életben?
Ahogy hazaérsz, tedd be a sört és a fehérbort a hűtőbe.
Mit mondanál annak, aki most szokik rá a cigire?
Ne. De ha mégis, legalább sodord.
Milyen tanácsot adnál az 10 évvel ezelőtti énednek?
Keep on going!
Miért vagy a leghálásabb?
Minden napért hálás vagyok.
Kit vagy kiket tartasz hősnek a mindennapi életben?
Mindenki hős, aki akár egyetlen egyszer is felülkerekedett rosszabbik önmagán. A legnagyobb hősök azok, akiknek a kegtöbbször sikerül.
Szerinted mely „női” tulajdonságok hiányoznak a férfiakból? És fordítva: szerinted mely „férfi” tulajdonságok hiányoznak a nőkből?
Abban hiszek, hogy mindannyiunkban van férfi és női principium, és minden tulajdonság, minden gyengeség és erény mindannyiunkban megvan - arra kell törekednünk, hogy ezeket a helyzetnek és az abban résztvevőknek, de elsősorban önmagunknak megfelelően “állítsuk be”. Minden kapcsolatban másból van hiány és másra van igény. Nem tudok, és nem szabad általánosítani.
Melyek szerinted egy férfi legfontosabb tulajdonságai?
Érzékeny, békés, vad. Mert az érzéketlenség kicsinálja a szakmai és személyes kapcsolatokat, mert a béke biztonságot szül, és mert vadnak lenni elemi ösztön. Megjegyzem, mindezek egy nő fontos tulajdonságai is.
Melyek szerinted egy nő legfontosabb tulajdonságai?
Erős, lágy, izgalmas. Mert nem lesz mindig könnyű, mert megkeményedni nem jó, és mert az izgatottság az elsődleges mozgatórugónk az életben, míg az unalom öl. És itt is megjegyzem: ezek is fontos férfitulajdonságok.
Tapasztalatod alapján mi a titka a hosszú párkapcsolatnak?
Az, hogy elhatározzuk: benne maradunk. Természetesen nagyon fontos az őszinteség, az érzékeny kommunikáció, az izgalmas szex, de az igazi titok nagyon egyszerű: az a párkapcsolat lesz hosszú, amelyben mindkét fél olyan jól érzi magát, hogy nem akar véget vetni neki.
Ki volt az spirituális tanító, aki a leginkább magával ragadott mindeddig?
Az édesapám, Norbu Gyula. Bár sosem használta a “titulusát”, hivatalosan is láma, a tibeti buddhizmus tanítója, papja - de nekem ennél sokkal több. Ő készített fel engem a mindenség elfogadására és az élet befogadására, egyszerűbben szólva - csibészséget, szeretetet, hedonizmust és (ön)mérsékletet, felfedező-fürkésző természetet, és humorérzéket tanított nekem, könnyedén, dogmáktól és tiltásoktól mentesen.
Mit szeretsz a legjobban Tel-Avivban?
Azt, hogy nincs még egy ilyen város: egyszerre Közel-Kelet és Amerika, egyszerre beach town és metropolisz, zsidó és arab és keresztény és turista, hedonista és stílusos, trashy és mocskos, zűrös-bűzös-lenyűgöző, sosem alszik, és mindig változik.
Mi a legrosszabb Tel-Avivban?
Az, hogy a világ harmadik legdrágább városa.
Milyen élmény volt Kolozsvárra látogatni?
Elképesztő - sokadszorra megyünk vissza. A férjem, Nimrod nagyszülei erdélyi magyarok voltak, így családostúl telelünk-nyaralunk Kolozsváron, amikor csak tehetjük. Legutóbb az Új Kelet újsággal utaztunk a Kolozsvári Zsidó Napokra, ahol a 100 éve éppen itt kiadott, máig megjelenő magyarnyelvű izraeli lapról meséltem, mint a magazin társ-tulajdonosa és vezető szerkesztője. Csodálatos volt látni, milyen sokat jelent az embereknek - egy évszázaddal a megjelenése óta.
Mit szeretsz a legjobban Budapesten?
Azt, hogy Budapest. A tükörképem, a gyökereim, anyám-apám-gyermekem.
Mi a legrosszabb Budapesten?
Nekem mindig hideg van. Még nyáron is. De ez nem Budapest hibája. Nekem a közel-keleti augusztus, a 40+ fok és egetrengető páratartalom a legjobb barátom.
Hogyan látod Magyarország közeli és távoli jövőjét, mondjuk 10 és 25 év múlva?
Magyarország pont úgy fog változni, ahogy a magyarok változtatják. Aki változást szeretne, de közben a változatlanságot támogatja, az mérgesebb, elkeseredettebb hellyé teszi majd a környezetét. Aki önmaga változik, hogy együtt változtathassunk, az felemeli majd a társadalmat. Én hiszem, hogy az utóbbiból lesznek többen.
Éles élethelyzetekben a jófiú vagy a rosszfiú szerepét választod általában?
Mindkettő bennem van, és azt csalom elő, akire szükség van. Ha öncélú rosszfiúskodással találkozom, rosszfiúból megtért jófiúként kommunikálok, ha álságos jófiúskodásba botlom, csakazértisrosszfiú vagyok. Ha pedig más, jó rosszfiúkkal hoz össze az élet, jókat rosszalkodunk együtt.
Azt az életet éled, amit megálmodtál magadnak?
Még annál is sokkal vadabbat és érdekesebbet, mint amit valaha is álmodtam.
Mit tartasz a legfontosabb erényednek?
Bármilyen helyzetben feltalálom magam.
Mit tartasz a legnagyobb hiányosságodnak?
Elképesztően rendetlen és trehány vagyok.
Szoktál már le valamiről? Hogyan?
A húsról, a tejtermékekről és tojásról - a meggyőződés erejével, és azzal a felismeréssel, hogy a leszokás nem feltlétlenül jár lemondással.
Mire épül a bizalom, tapasztalatod szerint?
Igaziságra.
Van olyan ember, akiben feltétel nélkül megbízol?
Akiben még nem csalódtam mélyen és sokszorosan, abban megbízom.
Férfiként mit látsz a legszebbnek egy férfiben?
Minden emberi lényt “egyben” érzékelek, és a legszebb kvalitásaik döntik el, milyen képet alkotok róluk. Kitárul a lekük, ahogy megszólalnak, megtudom honnan jöttek abból, milyen szavakat választanak, figyelem a csillogó szemet, az ujjak-kezek játékát, ahogy áll, ahogy ül. Aztán beleszeretek valamilyen szinten.
És egy nőben?
Dettó.
Szerinted mi a legnagyobb hiba, amit egy férfi elkövethet?
Hűtlenség - és itt most nem feltétlenül szexre gondolok. Valamint nem gondolom, hogy meg kellene különböztetni attól a legrosszabtól, amit egy nő elkövethet.
Mit gondolsz, honnan kezdve lesz közösség egy csoportból?
Amikor megvan a kritikus tömeg, és a csoport egy része felismeri: mindig is közösség voltak, csak nem úgy viselkedtek.
Hogyan írnád le három szóban azt, hogy magyar?
Búsan édes anya-méhes.
Az életedben milyen formában jelenik meg az agresszió, és hogyan állsz hozzá?
Az agresszió természetes részünk - de mint minden erőteljes energiát, a mi feladatunk egyensúlyban tartani. Finom hatalomjáték szex közben nem egyenlő azzal, hogy valaki le akarja ütni a másik fejét, mert az más politikai meggyőződéssel bír, vagy más vallási felekezet tagja.
Mi az, ami a mindennapokban segít egyensúlyban maradni?
Az, hogy ösztönösen törekszem az egyensúlyra - nem képleteket írok róla, vagy elmélkedem rajta, egyszerűen úgy élem az életem, úgy végzem a munkám, úgy hozom meg a mindennapi döntéseimet, hogy az élet ne billenjen ki.
És mi az, ami megbontja az egyensúlyt?
A lustaság. Nem jó lustának lenni. A megérdemelt henyélés, feltöldődés, pihenés fontos, de nem szabad összekeverni az önámítással igazolt lustasággal.
Mi az, amitől a legjobban félsz?
Attól, hogy a sötétség eluralkodik a Földön, és ember ember ellen fordul, miközben az egyetlen esélyünk - mint emberiségnek, mint Földlakóknak - ha a különbözőségeinkkel együtt egységgé kovácsolódunk.
Történt-e az életedben igazi csoda, amire nem számítottál?
Rengeteg csoda történik velem. Kétszer adatott meg nekem, hogy akiket a legjobban szerettem, és el kellett búcsúznom tőlük, a karjaim közt mentek el, miközben a fülükbe suttogtam, hogy bár végtelenül fontosak nekem, ha itt az idő, én nem tartom vissza őket. Az édesanyám és Özge kutyám - mindketten így szenderültek el. Mi ez, ha nem csoda?
Mi az, amit sajnálnál, ha kimaradna az életedből, ha ma meghalnál?
Már megvan mind. Minden ami még jön, az csak egy kis extra.
Ha választhatnál, mi lenne a soundtrack-je ennek a fotóriportnak?
Madonna - a nyolcvanasévektől napjainkig.