A közösséghez kell a közös ég is - Soma Mamagésa

Minimélyinterjú következik

Soma Mamagésa válaszol

Mikor nevettél utoljára úgy igazán, teljes szívből? 

Elég sokszor nevetek, nagyon szeretek „játékos Mazsoli” lenni - a férjem nevezett el így. A napokban éppen vele birkóztam, vagyis leterrorizáltam őt. Ez azt jelenti, hogy békésen feküdt és olvasott az ágyunkban, én pedig ráugrottam, a könyvet kivettem a kezéből, lenyomtam mindkét karját, és közöltem, hogy azt csinálok vele, amit akarok, mert ez a „hoppolás”. (De nem a Henri Potteres féle, az különben is hopponálás.) Erre ő közölte, hogy de ő „kettlebellesi Is’ván” (ez az egyik beceneve amióta kelltebellel edz ő is). Mondtam neki, hogy a hoppolásnál az semmit nem ér. Ha hippelés, vagy heppelés lenne, az más lenne persze, az nem ennyire kemény. És valóban meg sem tudta mozdítani a karjaimat, amikkel lenyomtam őt, és mindenfélét közöltem vele, amiken jó nagyokat nevettünk mindketten

Mikor sírtál utoljára? 

Elég könnyen meghatódom. Kb. fél órája egy ismerősöm fb-oldalán megnéztem egy videót, ahol egy 3-4 év körüli kislány kezébe adnak egy újszülött csecsemőt. A kislánynak könnyes lett a szeme, remegett a szája, olyan áhítat volt benne, hogy engem is megindított.

Min tudsz igazán felháborodni?

Ez is mai élmény. Elvittem a kutyámat sétálni a természetbe, kirándultunk egy jót, és rengeteg helyen láttam a suttyó embertársak szemetelését az erdőben. Ezen szinte mindig kiakadok, azt érzem, azok az emberek, akik a szemetüket képesek ilyen helyen eldobni, (egyáltalán és tulajdonképpen bárhol szemetelni, csak itt feltűnőbb), azok még totálisan alszanak.

Minek tudsz leginkább örülni?

Amikor a kurzusaimon, szertartásaimon, táboraimban megéljük a totális egység élményt, és mindannyian érezzük ebben a varázslatos összekapcsoltságban, hogy olyan magas az energiaszint, hogy a test homeosztatikus (öngyógyító) képességei maguktól zajlanak ebben a csodában, amit úgy hívnak: test.

Kit szeretsz a legjobban a világon? Hogyan zajlott a legutóbbi találkozásod vele?

A közvetlen családom, azaz férjem, fiam, lányom. A március 8-ai budapesti előadásom után meg akartam lepni a lányomat egy kis nőnapi ajándékkal, de helyette csak a fiam volt otthon a városi lakásukban, akinek szintén vittem pár finomságot. Ő lejött, hogy ezeket átadhassam nekik, és hiába mondtam már, hogy a „hellingeri ölelés” (a családállítás törvényei alapján) az, amikor a gyerek kapaszkodik felülről, a szülő meg lentebb, a dereka tájékán öleli a gyereket... Mivel ő kereken 2 méter magas, én öleltem őt a hosszú, vékony derekát átkulcsolva, ő ráhajtotta a fejét az enyémre, és közel egy percig csak így álltunk mozdulatlanul, én pedig éreztem, hogy megáll az idő, és csak ez a pillanat van, és hogy összeér a lelkünk, és nagyon-nagyon szeretem őt.

Mi az a tevékenység, amibe a leginkább bele tudsz feledkezni? Mikor űzted
utoljára?

Március óta vagyok tagja a budapesti Sarlós Boldogasszony kórusnak, amiben azt szeretem a legjobban, hogy teljesen behoz a jelenbe. Komolyzenei darabokat tanulunk, a kórusvezetőnknek fantasztikus hallása van, és nagyon precízen végzi a dolgát, tehát iszonyatosan kell koncentrálni és fülelni, hogy tisztán és ritmusban énekeljem le azt, ami a kottákban le van írva. (Ez nem is megy mindig.) Hetente 2-szer 2 órás próba van, de a végén mindig azt érzem, hogy még énekelnék. Holnap lesz legközelebb, csütörtökön volt utoljára.

Gondolj arra, amire a legbüszkébb vagy. Mi az?

A gyerekeim kedvessége, finomsága, érzékenysége, jólneveltsége, jóembersége.

Mikor voltál a legboldogabb?

Nagyon sok boldogságban van részem, nehéz megmondani, mi volt az a kiemelkedő extra, amire azt mondanám, hogy a „leg”. Ha mégis egy leget kell kiemelnem a sok csoda között, akkor mindenképpen azt, amikor 2017-ben Mexikóban elmentem arra a helyre, ahol évezredek óta úgy tartják az ott élők, hogy ott lakik a gomba szelleme. (Egyik kedvenc szerzőm, tanítóm, Carlos Castaneda is többször írt róla.) Azt, amit ott láthattam, az a dimenzió, amibe ott beléptem életem egyik legnagyobb élménye.

Mikor voltál a legboldogtalanabb?

Ezt biztos nem, mert ha ezt elmondanám, kiadnám valakinek a fájdalmát, történetét, akivel akkor azonosultam. A lényeg az, hogy már sok éve abból vannak „csak” fájdalmaim, amikor mások nehézségeivel azonosulok. Vagy éppen azzal, ami a Földön történik. Nagyon örülök, hogy eljutottam oda, így 50 fölött, hogy nem gyártok magamnak problémákat, vagy legalábbis akkorát nem, hogy boldogtalannak érezzem magam miatta.

Hogyan látod a közös jövőnket a Földön?

Hiszek abban, amit oly sokan mondanak, éreznek, állítanak: az, hogy mi fog itt történni a közeli és távoli jövőben, attól függ, hányan ébrednek, tudatosodnak, mennyire tudjuk emelni a rezgésszámot. Nincs bennem félelem, régi mondásom, hogy „jobb bízni, mint hízni.”

Mi a legfontosabb, amit tanultál eddig az életben?

Az, hogy valójában egy ember története ott kezdődik, hogy mit tud csinálni azzal, amit hozott, amit megélt. Nem csak hiszem, de tudom, megtapasztaltam, és tapasztalom, hogy minden értünk való. Minden transzformálható és jó lehet valamire.

Mit mondanál annak, aki most szokik rá a cigire?

Levezetnék neki egy dohányzás-meditációt. Fogd a kezedbe, érezd a cigaretta formáját, textúráját, anyagát, súlyát, stb… Emeld a szádhoz, helyezd az ajkaid közé, szívj bele mélyen, úgy, még mélyebben, érezd, ahogy megtelik füsttel, nikotinnal az orrüreg, arcüreg, tüdőcsúcs, tüdő középső majd alsó része, érzékeld, ahogy kifújod, ahogy rakódik le a salakanyag a szervezetedben, stb.

Én nagyon nehezen szoktam rá 16 évesen, és sajnos időnként (nem minden nap) most is dohányzom. Szituáció-dohányos vagyok. Pár éve közel 5 hónapra leálltam, akkor azonnal feljött 7 kiló (ami sajnos még mindig fent van), de tudom azt, hogy nem fogok életem végéig rajta maradni. Ez regresszió. És igen. Minden cigi büdös. De néha olyan jól tud esni! Ecuádorban az első szent gyógynövény Dohány Nagypapa, a második Ayahuasca Nagymama...

Milyen tanácsot adnál a 10 évvel ezelőtti énednek?

Gyöngyike! Figyeld, hogy mit akar tőled az élet! Mutatja az utadat, nem kell neked mindent kitalálni. Hagyd magad vezetni!

Kit vagy kiket tartasz hősnek a mindennapi életben?

Akik a nehéz élethelyzetekben képesek talpra állni, és konstruktív megoldásokat találni. Akik nem panaszkodnak, hárítanak, hanem felállnak és csinálják. Így született az a különleges intézet is (a csömöri testi-értelmi fogyatékosok intézete, az ország legnagyobb bentlakásos intézete ), ahova már több, mint 10 éve járok jótékonykodni.

Melyek szerinted egy férfi legfontosabb tulajdonságai?

Ma már nincsenek kiemelten férfi vagy női tulajdonságok, de mondjuk én nagyon bírom a férjemben, apámban, öcséimben, fiamban, hogy ha valami (főleg műszaki, vagy háztartási) jellegű dolog elromlik, akkor előkapják a szerszámkészletüket, és meg tudják javítani, ami meghibásodott. Amikor meglátok egy nagy építkezést, darukkal, markolókkal, komoly munkagépekkel, akkor azt érzem, igenis, ezek fickós dolgok. Ezen kívül szinte minden más mindkét (vagy akárhány) nem tulajdonsága is.

Melyek szerinted egy nő legfontosabb tulajdonságai?

Kuckósság, melegség, otthont és otthon-érzést teremteni tudás. Amiben biztonságban, szeretetben, megértésben, elfogadásban, minden szintű melegségben lehet az ember. Ahol kinyújtózhat a lelke.

Melyek szerinted egy férj/feleség legfontosabb tulajdonságai?

Úgy gondolom, erre ma már nincsenek nem specifikus válaszok, vagyis olyan tulajdonságok, amitől egy férfi jó férj, egy feleség jó feleség lehet. Egyrészt ez teljesen személyre szabott, másrészt a jó párkapcsolat, a jó társ kritériumai minden nemnél ugyanazok. Vagyis: feltétel nélküli szeretet, megértésre törekvés, minőségi módon való kommunikálás, és annak az érzésnek a megadni tudása, hogy a másik mellett szabadabbnak érzem magam, mint egyedül, mert egymás támaszai vagyunk. Külön is egészek, együtt pedig egymást emelő egészek.

A jó- vagy a rosszleány szerepét választod általában? 

Gyakram mondom nevetgélve a férjemnek (aki egyébként Gyuri) : „Pista, én lassan szent leszek!” (Úgy látszik, minden szentnek maga fele hajlik a keze… Hehe...) Ifjabb éveimben elég sokat voltam a rosszlány szerepében, ma már… Nem is tudom… Szoktam még ebben lenni?

Mit jelent számodra a nőiség?

Erről azonnal beugrott az a gyertyatartó, amit egy keramikus barátnőmnél láttam. Három női alapminőség van rajta megformázva agyagból: az anya, a vénuszi nő és a papnő. Ezek a minőségek, vagy archetípusok mindannyunkban ott élnek, sőt, emellett mások is, de nekem ezt a hármat így egymás mellett látni annyira meghatározó volt, hogy be is ugrott utána a művésznevem: Soma Mamagésa. Ezeknek a női minőségeknek az egyensúlyát igyekszem megvalósítani az életemben. Ez extra dolog, hiszen ehhez nem kaptunk semmiféle mintát, ezt nekünk, ma élő nőknek kell a saját életünkben és azon keresztül megvalósítani. A női szerepeknek, személyiségeknek, karaktereknek soha nem volt még ilyen integrációs lehetősége, mint most, napjainkban.

És az ősi nőiség?

Kapcsolódni tudás a nőiségünk alapjait, erejét adó magasabb minőségekhez, mint: Földanya (Gaia), Hold, Szűzanya, Ősanya, Vénusz, és ha még alaposabb választ szeretnék adni: az összes bennünk élő Istennővel. Ezen felül az ősi nő képes aktiválni a vérvonalból hozott női ősei támogató erejét is.

Szerinted honnan kezdve lesz közösség egy csoportból?

Nagyon sokféle és szintű közösség létezik. Mindegyik jellemzője, hogy közös célok, témák, érdeklődés vagy érdekeltség köti őket össze. Ahhoz, hogy valódi közösség legyen, elengedhetetlen a személyesség. És bár tudom, vannak például olyan zárt baba-mama fb-csoportok, ahol a tagok rengeteg személyes dolgot, problémát megosztanak egymással, akár kendőzetlenül is, de a közösséghez kell a közös ég is. A Sarlós Boldogasszony kórussal hetente kétszer személyesen is találkozom, közös a célunk (a kórusban való éneklés szeretete), és bár a cél is közös, és személyesen is elég gyakran találkozunk, azt a mély közösségi érzést, amit a barátnői (Bővér) köröm megad, nyilván nem tudja nyújtani. De az is közösség.

Mit a legnehezebb kihozni az emberekből, általában?

Az, amit én egyáltalán ki „akarok” hozni az emberekből, az nekem alapvetően elég zsigeri szinten megy. Felszabadítani, önmagunknak lenni, maszkok nélkül. (Mondjuk sokszor érzem azt egy előadásom alatt, hogy szinte fel kell tépnem az embereket.)

Az életedben milyen formában jelenik meg az agresszió, és hogyan állsz hozzá?

Egyértelmű, hogy a legtöbbet a férjem kapja - lassan 29 éve. Ezt mással nem nagyon élem meg. Rajta csapódik le minden. Kiabálok, sőt, néha ordibálok vele, van, hogy csapkodom az ajtót is. Ő pedig többnyire rezzenéstelen arccal tűri, majd bocsánatot kérek és kompenzálok, ő pedig megérti. Elképesztő ember! Egyszer azt mondta nekem: „azt hiszem maga után én már szinte bárkivel tudnék élni.”

Harcolsz valami mellett?

Hogy harc-e? Tizenéve igen sok energiát tettem abba, hogy segítsem a nőtársaim öntudatra ébredését, a szerepeink integrálni tudását, az ÚJ NŐ miNŐsége mellett való voksolást.

És valami ellen?

Eredményesebbnek gondolom a valamiért való munkálkodást, mint a valami ellent. De ha az előző gondolatomat ebből a szempontból nézem, akkor az ellen harcolok, hogy továbbra is benne maradjunk a patriarchális társadalmi viszonyokban és viszonyulásokban.

Mi az, ami a mindennapokban segít egyensúlyban maradni?

Ikrek napjegyű, mérleg aszcendensű ember lévén az életem központi témája az egyensúlyra törekvés. Nekem elengedhetetlen ehhez a megfelelő mennyiségű én-idő. Ez lehet a mindennapos jógázás, a rendszeres kutyasétáltatás a mezőn, úszás, éneklés, olvasás, a barátnőimmel való együttlét. Elég nagy méretű a naptárom, szeretem hetekre előre lebontva látni az életem menetét, hogy tudjam, mikor kell elvonulást, vagy éppen még több munkát, vagy bármi mást az életembe belerakni, hogy megéljem a saját egyensúlyomat.

És mi az, ami megbontja ezt az egyensúlyt?

Kapkodás, türelmetlenség, vagyis minden, amit félelemből rendezek be.

Mit jelent számodra az Új Egyensúly?

Azt, hogy mit jelent az Új Egyensúly, akár fogalomként, akár a vállalkozásom, szolgálatom szintjén (online), leírtam a hitvallásunkban is. Nagyon leegyszerűsítve: globálisan megyünk át a bal agyféltekei dominanciából a jobb agyféltekeibe. Ennek a férfi-női kapcsolatokra nézve annyi az üzenete, hogy sem a patriarchális, sem a matriarchális játszmákból nem kérünk már, új egyensúly van kialakulóban a nemek közt is.

Melyik csakrában van dolgod életed jelenlegi szakaszában?

Mivel igen sok karaktert használok, érzem, hogy nem egy csakra szintjén létezem. Az, hogy melyik csakrám működése dominál, nagyban függ attól, hogy melyik karakteremet mozgatom, hogy éppen milyen szerepemben vagyok. Amikor a gyógyító karakteremet élem (kurzusokon, táboraimban) a szív, harmadik szem és korona csakráimat használom főképp. Tanító karakterben a szív, torok, harmadik szem és korona csakráimat. Művészben a torok és harmadik szem aktiválódik leginkább.

Most viszont, mivel szeretném, hogy az Új Egyensúly a közeljövőben rentábilis, sőt, nyereséges legyen, a gyökér, szex és solar plexus energiaközpontjaimat turbózom jobban. A mágushoz a felső két csakrát, ahogyan a papnőhöz is. Egyébként minden nap kopogtatom a szív csakrát (ez egy ősi kínai gyakorlat, bár ők nem csakrákkal, hanem meridiánokkal dolgoznak), tudatosítva magamban, hogy

a szeretetben való fejlődés hozza a legtöbbet.

Mi az, amitől a legjobban félsz?

Szinte félve írom le, hogy nem nagyon félek semmitől sem. Fóbiáim vannak (nem tennék kígyót a nyakamba, és gilisztát vagy csigát se fogok meg), de direktben nem félek semmitől. Amikor elmentem Mexikóban egyedül gombázni arra a szent helyre, amiről évezredek óta úgy tartják a helyiek, hogy ott lakik a gomba szelleme (erről már szóltam korábban), úgy éreztem, amit ott láttam, az a halál egyik szintje. Még útlevelet se vittem magammal. ha ott eltűnök, igazoltatni se tudtak volna. Úgy éreztem, ez egy komoly ősbizalomgyakorlat volt.

Hol élnél a legszívesebben?

Szeretek itt élni, ahol most lakom. Budakalász rendkívüli hely. Az egy dolog, hogy közvetlenül Budapest mellett van, de van itt forrás, patak, folyó, tavak, hegyek, erdő, mező, völgy és még kőbánya is. A nyaralónk pedig a világ egyik legszebb helyén van a Balatonfelvidéken, ahonnan az összes tanúhegyet és a Balatont is látom.

Történt-e az életedben igazi csoda, amire nem számítottál?

Igen, több is, ezekről az Öngyógyító könyvemben írok. Csak néhány ezek közül, röviden. Radikális gyorsasággal múlasztottam már el vihart, esőt (többször is). Egyszer két ujjammal kihúztam egy olyan szinten süllyedőben levő kajakot, amiből már csak 12-15 cm volt kint a vízből. Megállítottam metrót tudattal, ami még vissza is tolatott. Visszateleportáltam magamhoz elveszett tárgyat.

A méhtisztító szertartásaim után több ciszta és mióma múlt el, jött meg évek óta bedugult menstruáció, és fogantak meg többen is. De ezt nem én csináltam. Abban a pillanatban, ha azt hiszem, ez az én sikerem, az én „művem”, megszűnik az áldás.

Mi az, amit sajnálnál, ha kimaradna az életedből, ha ma meghalnál?

Az, hogy nem láthatom az unokáimat. És nem játszhatok velük.

Ha 3 szóban kellene összefoglald önmagadat, aki itt és most Te vagy, mely szavak lennének?

Soma Mamagésa – és a többiek.

Ha választhatnál, mi lenne a soundtrack-je ennek a fotóriportnak?