A hedonista aszkéta - Prem Joshua
Minimélyinterjú - aki válaszol: Prem Joshua
(az interjú eredeti angol változatát ide kattintva olvashatod el)
Hogy vagy, milyen az életed?
Jetlaggelek, az Indiából Európába való repülőutam miatt... Szeretem ezt az érzést, amikor ébredéskor nem tudom, ki vagyok, hol vagyok, mennyi az idő, és az agyam teljesen kihagy.
Mikor és mit énekeltél a legutóbb?
Néhány perce, egy új kompozícóm vokáljait gyakoroltam. Fél életemben arrra koncentráltam, hogy különböző hangszereken játsszak, elsősorban szitáron, bambuszfuvolákon és szoprán szaxofonon, de az utóbbi években a vokál fontos részévé vált a zenémnek. Egyszerűen szeretek énekelni, hiszen annyira közvetlen, egyenesen a bensőnkből jön, és az egész testem a hangszerem!
Hogyan éled meg belülről az életedet mostanában, az utóbbi években?
Nagy kérdés! Hálával! Nagyon szerencsésnek érzem magam. Egész életemben keményen dolgoztam, mint zenész - de ez a fajta munka egyáltalán nem teher, hiszen egy belső késztetésből fakad, hogy kifejezzem mindazt a jószerencsét és áldást, amiben részesülök. Annyi szabadságot, kreativitást és derűt tapasztalok! Néha megkérdem magamtól: mitől vagyok én ennyire szerencsés? Magam választotta csodálatos helyeken élhetek, szabadon utazhatok, zenélésből élek, ami ráadásul a szenvedélyem is egyben, egészséges vagyok, csodálatos családom és barátaim vannak. Alig kérhetnék többet az élettől. Ez tiszta jószerencse, és ennek felismerése alázatossá tesz.
Azt gondolod, megérdemlem? Azt hiszed, hogy valami különleges tett folytán érdemeltem volna ezt ki? Nem, ez az élet ajándéka. Mélyen vágyom rá, hogy ezt az ajándékot megosszam másokkal is, a zenémen keresztül. És ez a „szerencse-érzés” egyáltalán nem egy felszínes érzelem számomra, hanem ellenkezőleg, annak mélységes felismerése, hogy
csak egy csepp vagyok a hatalmas óceánban.
Mikor nevettél utoljára teljes szívből, úgy igazán?
Nevetni? Az meg mi?! Német származású vagyok, és mi, németek, bizony nagggyon komolyak tudunk lenni. Mi vagyunk a komolyság világbajnokai... Szeretnél minket megnevettetni? A kacagás nem hatékony! Hiszen a kacagás helyett munkával is tölthetnéd azt az időt! Mi, németek, mélyen szenvedünk ettől a betegségtől, amit az anyatejjel szívunk magunkba. Manapság pedig már az egész világon terjed ez a német betegség. Veszélyes vírus, az antibiotikum nem használ - egyetlen ellenszere van: a nevetés-túladagolás. Legyetek együttérzőek velünk, kérlek! Igazából mi egyszerű és kedves emberek vagyunk, szeretnénk nevetni és lazulni, de elfelejtettük, hogyan kell... Aki csak tud még nevetni a nagyvilágban - tanítsátok meg nekünk újra! Cserébe megkaphatjátok a gépeinket és a technológiáinkat. Bízhatsz bennem, mi németek is tudunk viccesek lenni, csak egy kis nemzetközi csiklandozásra van szükség. A nevetés és a hatékonytalanság a fő alapanyagai a boldogság nevű levesnek. Szerencsére életem nagy részét Németországon kívül éltem, és megtanultam újra nevetni, havonta legalább egyszer...
Mikor sírtál utoljára?
Ma reggel, amikor megtudtam, hogy a kedvenc indiai repülőtársaságom csődöt mondott. Persze nem a cég után sírtam, hanem azokért a kedves emberekért, akik ott dolgoztak, és akiket ismerek. Egyszer csak mindannyian elveszítették a munkájukat. Sok éve turnézok Indiaszerte és személyes, közeli kapcsolatba kerültem ezekkel az emberekkel, akik a check-in pultoknál dolgoznak vagy a hangszereimet cipelték. A tudat, hogy szenvednek, szomorúvá tesz. Ha van valami, amit megtanultam Indiában, akkor az az, hogy egy őszinte és egyszerű ember meleg mosolya többet ér egy millió dollárnál.
Mi okoz nagy örömöt számodra mostanában?
A zene gyakorlása, ez az én kulcsom és eszközöm a belső világomhoz. Természetesen az is nagy öröm, amikor ezt a zenét megosztom a közönséggel - de komolyan, egyedül otthon elvégezni a napi gyakorlataimat, úgy, hogy senki sem hallja, az is hasonlóan nagy öröm.
És mitől leszel mérges vagy szomorú, mostanában?
Nem úgy tűnik, hogy a világ tanulna a saját történelméből. A demokrácia egy szép idea, de amikor éretlen emberek játsszák egy óvodában, csak veszélyes idióták fognak hatalomra kerülni. A mai legveszélyesebb politikusokat mind demokráciákban választották meg.
Mi a legértékesebb számodra abban, hogy zenész vagy, egy művész, aki a hangokkal dolgozik?
A csend. Az inspiráció csakis a csendből jön. Persze, más alkotókat is hallgatok, hogy inspirációra leljek, de végül mindig egy csendes térre van szükségem ahhoz, hogy zenéljek. Most mind a belső mind a külső csendes térre gondolok. India nagy mesterei mind a csendet tartották a legmagasabb zenei formának. A csend szívéből a hangok úgy fejlődnek ki, mint virágfűzérek... Univerzumunk tele van hangokkal és zenével. Minden ott van már benne. Hogy mindezt meghallja, a zeneszerzőnek ki kell ehhez fejlesztenie önmagában a kulcsot.
Mi a legértékesebb számodra az élő fellépésekben?
A jó hangzás a monitorokból. Csakis az inspiráló színpadi hangzás motivál arra, hogy az „elég jó koncertnél” többet nyújtsunk. És akkor már nem számít, hogy húsz vagy húszezer embernek játszunk.
Milyen szerepet játszik életedben a spiritualitás?
Manapság rengeteget beszélnek az úgynevezett spiritualitásról, olyanok, akik csak megjátsszák, hogy értenek hozzá. Hadd ne térjek ki erre. De ez nem jelenti azt, hogy ne „hinnék” a spiritualitásban. A kérdésed kb. olyan, mintha azt kérdeznéd: van-e szerepe az ételnek az életedben? Igen, persze! Étel nélkül éhenhalnék. Ugyanígy a spiritualitással is, az a lelkem élelme.
Hogyan látod a jövőnket a Földön?
Mit mondhatnék? Megkérdezhetnénk a Földtől magától, hogyan érez ő maga ezzel kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy mi, emberek, rajta vagyunk a „kihalási kívánságlistáján”.
Mi a legfontosabb, amit tanultál eddig az életedben?
Hogyan készítsek jó olasz tésztát.
Van valami, amiben mostanában elmerültél, ami magába szív?
Ha éppen nem turnézok, akkor szeretek belemerülni a mindennapjaim egyszerű dolgaiba és rítusaiba - ebben a sorrendben: kora reggeli séta, egy kis jóga a test-szentélyem számára, egy jó kávé, többórás zenei gyakorlás, egyszerű és ízletes ebéd készítése, újra többórás zenélés és zeneszerzés, késő délutáni séta a mezőn a szomszéd kutyájával, egy kitűnő pohár bor. Egy „hedonista aszkéta” életét élem, TV, videojátékok, filmek és egyéb szórakozás nélkül.
Milyen formában jelenik meg életedben az agresszió, és hogyan viszonyulsz hozzá?
Óh, ettől a kérdéstől menten mérges leszek! Csak vicceltem... Az agresszió többnyire váratlanul érkezik, és alapvetően semmi baj nincs vele, hiszen nyers és tiszta energia - amíg csak szemlélem az impulzust és nem egyből orrba vágok valakit. De veszélyessé válik, mert szinte mindig elnyomott érzelmekből születő öntudatlansággal párosul. Ha megtanulom tudatosan látni már abban a pillanatban, amikor felbukkan, akkor esélyem van arra, hogy ezt az energiát kreatívan átalakítsam, abban a pillanatban.
Hogyan írnád le a rajongóidat 3 szóban?
A zene egy kódolt nyelv, ami a belső szabadságunkhoz vezető ajtót nyitja. Függetlenül a származási országuktól, az anyanyelvüktől és a neveltetésüktől, ezt a kódot azonnal és globálisan megértik bizonyos „füllel rendelkező emberek”.
Mi a mottója jelenleg az életednek?
Hagyd megtörténni. (Ne erőltesd. - szerk. megj.)
Harcolsz valamiért?
Úgy szeretnék hozzájárulni a világhoz, hogy szépséget és eleganciát teremtek, mintegy hálaadási gesztusként. Néha ez harchoz hasonló, mert ma mintha már senkit nem érdekelne a szépség, az emberek csak pénzt, hatalmat és sikert akarnak.
És harcolsz valami ellen?
Remélem, hogy a zeném annak kifejezése, ahogy a „jobb világért” és az egyre brutalizáltabb világ ellen harcolok.
Mi hiányzik neked nyugatról, amikor keleten vagy?
Nyugaton a dolgok maguktól értetődően „működnek”. Magas színvonalú jólétben élünk, és ezt magától értetődőnek vesszük. Aki már élt Indiában tudja, hogy az alapvető nyugati életszínvonal igazából luxus. Indiában a tiszta levegő, a tiszta víz, a megszakítatlan elektromos áram és internet gyakorlatilag elképzelhetetlen. De vannak más dolgok is. Sok szempontból Európa rendkívül magas életszínvonalt ért el a kulturában, a gazdaságban, a politikában vagy szociálisan, de akár a filozófiában és az oktatásban is - ezekre büszkék kell legyünk, és bátran tovább kell haladnunk a tökéletesítésük útján. De a félelem démonjai visszatértek a hangos „megoldásaikkal”, és úgy hatnak, mint valami buldózerek az emberi fejlődés pillangói ellen.
És amikor Európában vagy, mi hiányzik Indiából?
India a színek, a diverzitás, az intenzitás, az ellentmondások robbanása, minden jónak és rossznak a bősége! A természet lélegzetállító szépsége és a világ legkoszosabb, legszennyezettebb városai. A legkülönlegesebb zenei magasságok és a legnagyobb zaj. A legkifinomultabb illatok és a legborzalmasabb bűz. A legédesebb és szívvel teli, odadó emberek és a legembertelenebb korrupció. Spirituális bölcsesség, mély belátás és a bolygó legnagyobb egoista materializmusa. És könnyedén folytathatnám a felsorolást. Több mint 40 éve élek Indiában és bár a felszínes mézeshetek már rég elmúltak, most már nemcsak szerelmes vagyok belé, de függő is! Teljesen elvarázsolt.
Mire számíthatunk a magyarországi koncerteden?
A Prem Joshua & Band egy igazi nemzetközi zenei kollektíva, tagjai Indiából, Japánból és Európából származnak. Egyedi, táncolható hangzásra számíthattok, erőteljes és delejes indiai zenei hatásokkal, melyben a hagyományos akusztikus hangszerek reggae, jazz és elektronikus elemekkel keverednek - egy zenei híd Kelet és Nyugat között.
Mit mondanál 20 évvel ezelőtti önmagadnak?
Köszönöm, hogy ilyen bátor őrült vagy, fejeddel a felhőkben de mindig két lábbal a földön, készen elkövetni minden lehetséges hibát. Az álmaidban való hit és a kemény munka meghozza majd a vágyott gyümölcsöket.
Hogyan éled meg mindennapjaidban a szabadságot?
Ez szinte egy paradoxon. A szabadság állandó kihívás és felelősség arra nézve, hogy egyre tudatosabbá váljak, és helyesen válasszak minden pillanatban - ugyanakkor tudom, hogy semmit sem tehetek és nincs mit választanom: az élet tökéletesen „megtörténik” nélkülem is.
Egy interjúban mondtad, hogy sok fényes vagy fedetlen titok van az univerzumban, de érzékenységre van szükségünk ahhoz, hogy ezeket meglássuk. Mondanál egy példát?
Az ember a templomokban keresi Istent miközben azzal van elfoglalva, hogy elpusztítsa ezt a gyönyörű Földet. Egy kicsit több érzékenységgel beláthatná, megértené ezt a fedetlen titkot, hogy a Föld, amit elpusztít, maga Isten, akit keresett.
Ha csak egy órád lenne hátra az életedből, mit tennél?
Hálából énekelnék vagy csak csendben ülnék.
(az interjú eredeti angol változatát ide kattintva olvashatod el)
(az interjú eredeti angol változatát ide kattintva olvashatod el)
Hogy vagy, milyen az életed?
Jetlaggelek, az Indiából Európába való repülőutam miatt... Szeretem ezt az érzést, amikor ébredéskor nem tudom, ki vagyok, hol vagyok, mennyi az idő, és az agyam teljesen kihagy.
Mikor és mit énekeltél a legutóbb?
Néhány perce, egy új kompozícóm vokáljait gyakoroltam. Fél életemben arrra koncentráltam, hogy különböző hangszereken játsszak, elsősorban szitáron, bambuszfuvolákon és szoprán szaxofonon, de az utóbbi években a vokál fontos részévé vált a zenémnek. Egyszerűen szeretek énekelni, hiszen annyira közvetlen, egyenesen a bensőnkből jön, és az egész testem a hangszerem!
Hogyan éled meg belülről az életedet mostanában, az utóbbi években?
Nagy kérdés! Hálával! Nagyon szerencsésnek érzem magam. Egész életemben keményen dolgoztam, mint zenész - de ez a fajta munka egyáltalán nem teher, hiszen egy belső késztetésből fakad, hogy kifejezzem mindazt a jószerencsét és áldást, amiben részesülök. Annyi szabadságot, kreativitást és derűt tapasztalok! Néha megkérdem magamtól: mitől vagyok én ennyire szerencsés? Magam választotta csodálatos helyeken élhetek, szabadon utazhatok, zenélésből élek, ami ráadásul a szenvedélyem is egyben, egészséges vagyok, csodálatos családom és barátaim vannak. Alig kérhetnék többet az élettől. Ez tiszta jószerencse, és ennek felismerése alázatossá tesz.
Azt gondolod, megérdemlem? Azt hiszed, hogy valami különleges tett folytán érdemeltem volna ezt ki? Nem, ez az élet ajándéka. Mélyen vágyom rá, hogy ezt az ajándékot megosszam másokkal is, a zenémen keresztül. És ez a „szerencse-érzés” egyáltalán nem egy felszínes érzelem számomra, hanem ellenkezőleg, annak mélységes felismerése, hogy
csak egy csepp vagyok a hatalmas óceánban.
Mikor nevettél utoljára teljes szívből, úgy igazán?
Nevetni? Az meg mi?! Német származású vagyok, és mi, németek, bizony nagggyon komolyak tudunk lenni. Mi vagyunk a komolyság világbajnokai... Szeretnél minket megnevettetni? A kacagás nem hatékony! Hiszen a kacagás helyett munkával is tölthetnéd azt az időt! Mi, németek, mélyen szenvedünk ettől a betegségtől, amit az anyatejjel szívunk magunkba. Manapság pedig már az egész világon terjed ez a német betegség. Veszélyes vírus, az antibiotikum nem használ - egyetlen ellenszere van: a nevetés-túladagolás. Legyetek együttérzőek velünk, kérlek! Igazából mi egyszerű és kedves emberek vagyunk, szeretnénk nevetni és lazulni, de elfelejtettük, hogyan kell... Aki csak tud még nevetni a nagyvilágban - tanítsátok meg nekünk újra! Cserébe megkaphatjátok a gépeinket és a technológiáinkat. Bízhatsz bennem, mi németek is tudunk viccesek lenni, csak egy kis nemzetközi csiklandozásra van szükség. A nevetés és a hatékonytalanság a fő alapanyagai a boldogság nevű levesnek. Szerencsére életem nagy részét Németországon kívül éltem, és megtanultam újra nevetni, havonta legalább egyszer...
A PREM JOSHUA & BAND először lép fel Magyarországon, az idei Evernessen Fesztiválon, június 23-án este.
Mikor sírtál utoljára?
Ma reggel, amikor megtudtam, hogy a kedvenc indiai repülőtársaságom csődöt mondott. Persze nem a cég után sírtam, hanem azokért a kedves emberekért, akik ott dolgoztak, és akiket ismerek. Egyszer csak mindannyian elveszítették a munkájukat. Sok éve turnézok Indiaszerte és személyes, közeli kapcsolatba kerültem ezekkel az emberekkel, akik a check-in pultoknál dolgoznak vagy a hangszereimet cipelték. A tudat, hogy szenvednek, szomorúvá tesz. Ha van valami, amit megtanultam Indiában, akkor az az, hogy egy őszinte és egyszerű ember meleg mosolya többet ér egy millió dollárnál.
Mi okoz nagy örömöt számodra mostanában?
A zene gyakorlása, ez az én kulcsom és eszközöm a belső világomhoz. Természetesen az is nagy öröm, amikor ezt a zenét megosztom a közönséggel - de komolyan, egyedül otthon elvégezni a napi gyakorlataimat, úgy, hogy senki sem hallja, az is hasonlóan nagy öröm.
És mitől leszel mérges vagy szomorú, mostanában?
Nem úgy tűnik, hogy a világ tanulna a saját történelméből. A demokrácia egy szép idea, de amikor éretlen emberek játsszák egy óvodában, csak veszélyes idióták fognak hatalomra kerülni. A mai legveszélyesebb politikusokat mind demokráciákban választották meg.
Mi a legértékesebb számodra abban, hogy zenész vagy, egy művész, aki a hangokkal dolgozik?
A csend. Az inspiráció csakis a csendből jön. Persze, más alkotókat is hallgatok, hogy inspirációra leljek, de végül mindig egy csendes térre van szükségem ahhoz, hogy zenéljek. Most mind a belső mind a külső csendes térre gondolok. India nagy mesterei mind a csendet tartották a legmagasabb zenei formának. A csend szívéből a hangok úgy fejlődnek ki, mint virágfűzérek... Univerzumunk tele van hangokkal és zenével. Minden ott van már benne. Hogy mindezt meghallja, a zeneszerzőnek ki kell ehhez fejlesztenie önmagában a kulcsot.
Mi a legértékesebb számodra az élő fellépésekben?
A jó hangzás a monitorokból. Csakis az inspiráló színpadi hangzás motivál arra, hogy az „elég jó koncertnél” többet nyújtsunk. És akkor már nem számít, hogy húsz vagy húszezer embernek játszunk.
Milyen szerepet játszik életedben a spiritualitás?
Manapság rengeteget beszélnek az úgynevezett spiritualitásról, olyanok, akik csak megjátsszák, hogy értenek hozzá. Hadd ne térjek ki erre. De ez nem jelenti azt, hogy ne „hinnék” a spiritualitásban. A kérdésed kb. olyan, mintha azt kérdeznéd: van-e szerepe az ételnek az életedben? Igen, persze! Étel nélkül éhenhalnék. Ugyanígy a spiritualitással is, az a lelkem élelme.
Hogyan látod a jövőnket a Földön?
Mit mondhatnék? Megkérdezhetnénk a Földtől magától, hogyan érez ő maga ezzel kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy mi, emberek, rajta vagyunk a „kihalási kívánságlistáján”.
Mi a legfontosabb, amit tanultál eddig az életedben?
Hogyan készítsek jó olasz tésztát.
Van valami, amiben mostanában elmerültél, ami magába szív?
Ha éppen nem turnézok, akkor szeretek belemerülni a mindennapjaim egyszerű dolgaiba és rítusaiba - ebben a sorrendben: kora reggeli séta, egy kis jóga a test-szentélyem számára, egy jó kávé, többórás zenei gyakorlás, egyszerű és ízletes ebéd készítése, újra többórás zenélés és zeneszerzés, késő délutáni séta a mezőn a szomszéd kutyájával, egy kitűnő pohár bor. Egy „hedonista aszkéta” életét élem, TV, videojátékok, filmek és egyéb szórakozás nélkül.
Milyen formában jelenik meg életedben az agresszió, és hogyan viszonyulsz hozzá?
Óh, ettől a kérdéstől menten mérges leszek! Csak vicceltem... Az agresszió többnyire váratlanul érkezik, és alapvetően semmi baj nincs vele, hiszen nyers és tiszta energia - amíg csak szemlélem az impulzust és nem egyből orrba vágok valakit. De veszélyessé válik, mert szinte mindig elnyomott érzelmekből születő öntudatlansággal párosul. Ha megtanulom tudatosan látni már abban a pillanatban, amikor felbukkan, akkor esélyem van arra, hogy ezt az energiát kreatívan átalakítsam, abban a pillanatban.
Hogyan írnád le a rajongóidat 3 szóban?
A zene egy kódolt nyelv, ami a belső szabadságunkhoz vezető ajtót nyitja. Függetlenül a származási országuktól, az anyanyelvüktől és a neveltetésüktől, ezt a kódot azonnal és globálisan megértik bizonyos „füllel rendelkező emberek”.
Mi a mottója jelenleg az életednek?
Hagyd megtörténni. (Ne erőltesd. - szerk. megj.)
Harcolsz valamiért?
Úgy szeretnék hozzájárulni a világhoz, hogy szépséget és eleganciát teremtek, mintegy hálaadási gesztusként. Néha ez harchoz hasonló, mert ma mintha már senkit nem érdekelne a szépség, az emberek csak pénzt, hatalmat és sikert akarnak.
És harcolsz valami ellen?
Remélem, hogy a zeném annak kifejezése, ahogy a „jobb világért” és az egyre brutalizáltabb világ ellen harcolok.
Mi hiányzik neked nyugatról, amikor keleten vagy?
Nyugaton a dolgok maguktól értetődően „működnek”. Magas színvonalú jólétben élünk, és ezt magától értetődőnek vesszük. Aki már élt Indiában tudja, hogy az alapvető nyugati életszínvonal igazából luxus. Indiában a tiszta levegő, a tiszta víz, a megszakítatlan elektromos áram és internet gyakorlatilag elképzelhetetlen. De vannak más dolgok is. Sok szempontból Európa rendkívül magas életszínvonalt ért el a kulturában, a gazdaságban, a politikában vagy szociálisan, de akár a filozófiában és az oktatásban is - ezekre büszkék kell legyünk, és bátran tovább kell haladnunk a tökéletesítésük útján. De a félelem démonjai visszatértek a hangos „megoldásaikkal”, és úgy hatnak, mint valami buldózerek az emberi fejlődés pillangói ellen.
És amikor Európában vagy, mi hiányzik Indiából?
India a színek, a diverzitás, az intenzitás, az ellentmondások robbanása, minden jónak és rossznak a bősége! A természet lélegzetállító szépsége és a világ legkoszosabb, legszennyezettebb városai. A legkülönlegesebb zenei magasságok és a legnagyobb zaj. A legkifinomultabb illatok és a legborzalmasabb bűz. A legédesebb és szívvel teli, odadó emberek és a legembertelenebb korrupció. Spirituális bölcsesség, mély belátás és a bolygó legnagyobb egoista materializmusa. És könnyedén folytathatnám a felsorolást. Több mint 40 éve élek Indiában és bár a felszínes mézeshetek már rég elmúltak, most már nemcsak szerelmes vagyok belé, de függő is! Teljesen elvarázsolt.
Mire számíthatunk a magyarországi koncerteden?
A Prem Joshua & Band egy igazi nemzetközi zenei kollektíva, tagjai Indiából, Japánból és Európából származnak. Egyedi, táncolható hangzásra számíthattok, erőteljes és delejes indiai zenei hatásokkal, melyben a hagyományos akusztikus hangszerek reggae, jazz és elektronikus elemekkel keverednek - egy zenei híd Kelet és Nyugat között.
Mit mondanál 20 évvel ezelőtti önmagadnak?
Köszönöm, hogy ilyen bátor őrült vagy, fejeddel a felhőkben de mindig két lábbal a földön, készen elkövetni minden lehetséges hibát. Az álmaidban való hit és a kemény munka meghozza majd a vágyott gyümölcsöket.
Hogyan éled meg mindennapjaidban a szabadságot?
Ez szinte egy paradoxon. A szabadság állandó kihívás és felelősség arra nézve, hogy egyre tudatosabbá váljak, és helyesen válasszak minden pillanatban - ugyanakkor tudom, hogy semmit sem tehetek és nincs mit választanom: az élet tökéletesen „megtörténik” nélkülem is.
Egy interjúban mondtad, hogy sok fényes vagy fedetlen titok van az univerzumban, de érzékenységre van szükségünk ahhoz, hogy ezeket meglássuk. Mondanál egy példát?
Az ember a templomokban keresi Istent miközben azzal van elfoglalva, hogy elpusztítsa ezt a gyönyörű Földet. Egy kicsit több érzékenységgel beláthatná, megértené ezt a fedetlen titkot, hogy a Föld, amit elpusztít, maga Isten, akit keresett.
Ha csak egy órád lenne hátra az életedből, mit tennél?
Hálából énekelnék vagy csak csendben ülnék.
A PREM JOSHUA & BAND először lép fel Magyarországon, az idei Evernessen Fesztiválon.
Napijegyek és bérletek kedvezményes áron május 18-ig kaphatók - katt ide!
A koncert időpontja: EVERNESSIA - 2019. 06. 23. szombat éjjel.(az interjú eredeti angol változatát ide kattintva olvashatod el)