A forradalom vagy belső vagy semmilyen
Beszélgetés Szakács
Gáborral, a Hamvas-műveket gondozó Medio Kiadó munkatársával
Kérdezett: Zsolt
Kevesen tudják, hogy a Hamvas-kötetek megjelenéséhez te is
nagyban hozzájárulsz munkáddal. Mivel telnek a napjaid a Medio Kiadónál?
Nincs két egyforma napom, mivel nagyon sokféle munka van a
kiadóban, és mindet el kell végezni ahhoz, hogy egy kész könyvet a kezedbe
vehess. Ma például főleg adminisztratív dolgokkal foglalkoztam. Ha végeztünk az
év lezárásával, elkezdjük a következő kötet előkészítését. A szatirikus
írásokkal szeretnénk folytatni, és ha lesz rá lehetőségünk, idén újra kihozzuk
a Szareptát. Szerencsére kollégámmal, Palkovics Tiborral minden munkában
remekül együtt tudunk működni, nem csak a könyvek előkészítésében – ha
szükséges, pályázatot írunk, vagy becipeljük a könyveket, elmegyünk
könyvelőhöz, postára, vagy éppen könyvbemutatóra.
Hogyan kerültek az életedbe Hamvas írásai, emlékszel mi volt
az, ami megfogott?
Az érettségi után akadt a kezembe először egy Hamvas-kötet,
amit be kell vallanom, pár oldal után letettem. Néhány hónap múlva egy
ismerősöm hívta fel a figyelmem a Scientia sacrára, ami annyira megfogott, hogy
éjjel-nappal azt olvastam. Úgy éreztem, hogy pontosan ez az, amit kerestem. Így
több mint húsz év után visszatekintve tudom, hogy amit akkor adott nekem
Hamvas, az egyfajta beavatás volt, új távlatokat nyitott az életemben. Ezután
visszatértem az előzőleg félbehagyott Szellem és egzisztenciára, aztán
következett a Silentium, Az öt géniusz, A láthatatlan történet, a Bor stb.
Könyvtárba jártam, mindent elolvastam, amit róla vagy tőle felleltem. Ez persze
a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején, még az életműsorozat indulása
előtt nem volt sok, legalábbis az én éhségemet nem elégítette ki.
Mikor és hogyan kerültél a Medio Kiadóhoz, elmeséled?
2001-ben adott először munkát Antal, az életműsorozat 6.
kötetének, a Tabulának a korrektúrájában vettem részt. A következő években a
korrektúra mellett kaptam tördelni valót is, 2006 óta pedig „alkalmazott”
vagyok, egyre több feladattal. Ma Tiborral ketten végzünk mindent, de
természetesen tartjuk a kapcsolatot Antallal.
És Dúl Antallal hogy kerültél kapcsolatba?
Már főiskolásként ismertem meg Antalt 90-ben, Biegelbauer Pál révén. Pali évekig katolikus pap volt, abban az időben már családos ember
és könyvtáros, és óriási szerencsémre óraadó tanár a főiskolán. Hamvas és Antal
mellett ő a harmadik ember, akitől rengeteget tanultam. Persze vannak mások is,
de itt most nehéz lenne felsorolni mindenkit, akiknek hálával tartozom.
Mindent, ami elérhető volt, elolvastam Hamvassal kapcsolatban, de hiányérzet
maradt bennem. Mint már annyiszor, Palihoz fordultam segítségért, ő irányított
Antalhoz, aki szerinte a téma legavatottabb ismerője.
Milyen hiányérzet, és hogyan segített ebben Antal?
Hamvast még akkoriban is agyonhallgatták, de abból, amit
addig megtudtam, számomra egyértelműen kiderült, hogy itt ennél sokkal többről
van szó. Szükségem volt tájékozódási pontokra, emberekre, akik útba igazítanak.
Antal segítségével tovább tudtam haladni.
Szerinted milyen értéket képvisel és mennyire fontos az a
munka, amit a Kiadóval vállaltok, itt és most?
Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy már csak azért megérte
magyarnak születni, mert magyar nyelven olvashatja Hamvast. Persze az ügy nem
áll meg az ország-nemzet határnál. Hamvas alapállásról, az emberiségről, mint
egyetlen hiteles közösségről, éberségről beszél, csupa olyan dologról, ami
segíthet nekünk megszabadulni ebből az őrületből, amiben általában élünk. Ehhez
a belső munkához nyújt segítséget a Hamvas-életmű. A legfontosabb feladatunknak
tartom, hogy ez az életmű lehetőleg folyamatosan elérhető legyen.
Hogyan jellemeznéd az Antallal való kapcsolatodat, jelenleg,
és hogyan alakult-változott az évek során?
A mi kapcsolatunk nagyon sokrétű, nehéz lenne itt leírni
huszonöt év történéseit, még ha csak a legfontosabbakra szorítkozok is. Vannak
persze vitáink is, de a legfontosabb az, amit az előbb mondtam – rengeteget
tanultam tőle.
Például mit?
Palitól az egész-ségről, gyógyításról, kereszténységről
tanultam sokat, Antalt Hamvassal kapcsolatban kerestem meg, ez volt a
kezdőpont. Az első időkben az Akadémia Könyvtárban találkoztunk, ott dolgozott
akkoriban, és nagyon készségesen segített nekem mindenben. Azt hiszem,
apránként végigvettük a teljes Hamvas-életművet. Szóba került Hamvas élete, a
horoszkópja, a Karnevál, hozott nekem fotókat, ajánlott könyveket. Később
évekig együtt meditáltunk, tanácsokat adott a meditációhoz, rengeteget
beszélgettünk, akár kerti munka közben is, Szentendrén. Téma volt a
Jóga-szutra, a zen, koanok, a Mágia-szutra, a kereszténység, a buddhizmus.
Sokszor aktuális problémákat beszéltünk meg, lemérve a szellemi hagyományon.
Hogy van különben Antal egészsége?
Már több mint három éve betegeskedik, az állapota nagyon
hullámzó.
Ritkán hallani, hogy a puszta olvasáson túl vezet egy mű –
te is azt mondod, hogy „a belső munkához nyújt segítséget a Hamvas-életmű”.
Kicsit reflektálnál erre, kérlek?
Azokat az írásokat kell megkeresni, azokkal érdemes
foglalkozni, amelyek a centrum felé mutatnak és onnan szólnak. Hamvas művei és
az általa emlegetett írások ilyenek, de önmagában az olvasás, azt hiszem, kevés.
Kell hozzá az olvasó érzékenysége is, kell fül a halláshoz. Patandzsali írja,
hogy a szentkönyvek olvasása nagyon fontos, de továbbmegy, és kiegészíti a
belső fokozatokkal, a meditáció útjával. Ebben is megegyeznek Hamvassal. A
Mágia szutrában olvashatjuk, hogy módszert mindenki maga csinál, de vannak
évszázados-évezredes hagyományok, ezek mind jól használhatóak – például a jóga,
a zen stb. Az olvasás és a meditáció így jól kiegészítik egymást. A Patandzsali
Jóga-szutrájában leírtak, a Szív-szutra, Herakleitosz mondatai, a Védák mind a
belső út útjelzői. A Hamvas-életmű tele van ilyenekkel, ébresztenek és
mutatják, hogy éppen hol jár az ember.
Hogyan van jelen életedben a hagyomány?
Remélem, hogy amit olvasok, meditációban, a kertben vagy Bachot
hallgatva tudok, azt veszekedés közben sem felejtem el egészen. Törekszem,
több-kevesebb sikerrel.
Bizonyos szempontból egy „raktáros” műveivel dolgozol, néha
raktárosként is - talán nagyjából ugyanabban a társadalomban? Szerinted mi
változott a világban Hamvas óta?
Az ötvenes évek Magyarországon nagyon sötét korszak, és
Hamvasnak nem sok választása volt, segédmunkából kellett élnie. A Patmoszban
azt írja, hogy ez óriási hátrány a nyugatiakkal szemben, akiknek volt utazási
lehetőségük, könyvtár, egyetem állt a rendelkezésükre – de inkább előny,
folytatja, mert így nagyon kiélezett helyzetekben kellett realizálnia azt, amit
tudott. Ez nagyon jellemző Hamvasra, soha nem elégedett meg a negatívummal,
megkereste mindenben a pozitívumot. Nézd meg a Tiszapalkonyán készült fotókat
Hamvasról, nincs összetörve, sőt derűsen néz ránk. Tartása van és szellemi
távlata ebben a helyzetben is. Az írásaiból, leveleiből és a naplóiból persze
tudjuk, hogy ezt a derűt nem kapta ingyen, keményen megdolgozott érte. Azt
mondta, hogy ő már az árok szélén is megírja művét. Nem kívánom vissza azt az
időszakot, ma jóval nagyobb a mozgásterünk.
Egy „raktáros” műveivel dolgozom már jó pár éve, igen, néha
én is raktárosként, máskor a kiadó ügyvezetőjeként vagy szerkesztőként,
tördelőként, ahogy hozza az élet – de ezek csak szavak. A szellemi hagyomány
szívügyem volt már húsz éve is, és az lesz húsz év múlva is. Örülök, hogy ma
hozzájárulhatok a könyvek megjelenéséhez, nem válogatok a munkákban.
Sokszor
hihetetlen ellenszélben dolgozunk, kész csoda, hogy megjelennek Hamvas-könyvek,
ahogy csoda volt annak idején az is, hogy nem csukták le Hamvast. A
hazugság-erőszak-kizsákmányolás más hangsúlyokkal ugyan mint az ötvenes
években, de most is jelen van mindenhol a világban. Ugyanakkor vannak segítő
erők is. Ma nem kell titokban olvasni. A legkülönbözőbb emberek jönnek hozzánk
könyvet vásárolni: jómódú vállalkozó, diák, családanya, nyugdíjas, egyetemi
tanár, zenész, szakmunkás piszkos ruhában, egy közeli építkezésről elugorva egy
kötetért. Ez Hamvast látszik igazolni: a spirituális érzékenység nem függ
semmitől, felébredhet bárki, bárhol, bármikor.
Milyen világtrendeket érzékelsz, merre tartunk?
Ismered ezt a szöveget? Mit gondolsz, hány éves?
Kihez beszéljek mainapság? – Az emberek mohók,
s akire az ember számít, annak nincs szíve.
Kihez beszéljek mainapság? – Nincsen többé
igazságos ember, a földön a gonoszak uralkodnak.
Kihez beszéljek mainapság? – Az országot a bűn
árasztotta el, s ez határtalan, határtalan.
Az életunt beszélgetései (Kr. e. II. évezred, Egyiptom)
Mintha ma írták volna. A hatalomért, a pénzért és a
hírnévért folyó harc változatlan évezredek óta mindenhol. Ugyanakkor nem csak
hataloméhes diktátorokat és őrületet, háborút, globális felmelegedést látunk
világszerte, hanem ébredezést is. Pali mindig azt mondta,
hogy a forradalom vagy belső, vagy semmilyen. Nincs más út a problémáink
megoldására. Egyre több tudományág kutat az eddigiektől eltérő irányban: az
elméleti fizika, az alternatív közgazdaságtan, a pszichológia, új (régi)
növénytermesztési módszerek stb. Szomorú, hogy India, Buddha országa
atomhatalommá vált, vagy mit mondana Lao-ce Kínáról – ugyanakkor nagyon szép
kísérlet Bhután. Csak az egységtudat felé megnyílt politika hiteles. Sajnos nem
sok olyan politikus, jogász van, mint Gandhi, olyan orvos, mint Albert
Schweitzer, olyan király, mint Asóka, vagy olyan raktáros (könyvtáros, újságíró,
földműves), mint Hamvas Béla. Mindenesetre vannak példák, erre kellene
indulnunk.
És merre tart ezen belül a magyar világ, szerinted?
A magyarság nagyon megosztott, ezt tapasztalom a
politikában, a művészvilágban, a könyvpiacon, családokban, szinte az élet
minden területén. De vannak biztató jelek az együttműködésre, amely minden
esetben valamilyen szellemi centrum körül lehetséges. Nagyon jó útmutatás
Hamvas egyik írása, Az öt géniusz. Más nemzeteknek valamivel könnyebb dolguk
van, általában 2-3 géniusz, szellemi hatóterület van náluk jelen. Nálunk öt, és
ez sajnos alap lehet a megosztottságra. Ha azonban sikerül ezt az ötöt
összefogni, az óriási erő, persze nem hatalmi értelemben. És itt már át is
léptük az országhatárt: az egyetlen hiteles közösségnek Hamvas az emberiséget
tartja, ahol szó sem lehet hatalmaskodásról, senki nem ellenség. Ezen belül
nyeri el valódi színét, helyét minden nemzet, soha nem a másik rovására. Az
egységet megvalósítani pedig brahman, szellemi ember, a brahmani tudat jelenléte
nélkül sem az országban, sem az országok között nem lehetséges. Ha ez a nyitás
megtörtént, az utolsó sejtünkig ható változás indul el az életünkben: igaz ez
minden emberre, legyen az közgazdász, művész, politikus vagy bolti eladó – így
még követ is másképp hord az ember.
Látsz-e jelenleg ilyan brahmani erőt a magyar világban, aki
kívül-belül össze tudná fogni mind az 5 géniuszt?
A brahman elsősorban éber. Éber jelenlét a világban,
mindegy, hogy ki, mindegy, hogy hol. Amit az öt géniuszról mondtam, elég vázlatos,
a könyvben sokkal árnyaltabban jelenik meg. Nekünk itt van Hamvas, ő az, akire
leginkább érdemes odafigyelni. Körülötte láthatsz egyfajta kristályosodási
folyamatot. A jó mester azonban nem láncol magához, hanem megnyit. Nézd meg A
száz könyvet, Az ősök nagy csarnoka köteteit, de bármelyik írását, ezer felé el
lehet indulni. Persze végül erről az ezerről kiderül, hogy egy. Ha az ember
megakad egy problémával, nézze nagyobb távlatból, keressen helyette egy
nagyobbat, a kisebb így szinte magától helyére kerül. Megakadtunk ebben a
szétszakítottságban, nyitnunk kellene egyetemes értékek, a szellemi hagyomány
felé. Nincs magyar vagy szlovák vagy angol megoldás, alapállás van, ami
univerzális. Nincs kétféle csend, éberség, ahimszá, megszabadulás, szeretet. A
realizálás útja pedig személyes: azok között a körülmények között, ahol éppen
vagyunk, azokkal a képességekkel, amikkel rendelkezünk, adott országban, adott
szokásokkal, életrenddel, személyesen kell helytállni, senki nem fog össze
helyettünk semmit. Csak a teljes jelenlétből fakad valódi jövő, írja valahol a
Naplókban Hamvas. Segítséget persze kaphatunk azoktól, akik nálunk előbbre
járnak.
Dúl Antal és Szakács Gábor (2007) |
Milyen formában – vagy inkább kin keresztül van jelen az
említett brahmani tudat jelenlegi életteredben?
Mindenki életében jelen van, intenzíven vagy kevésbé
intenzíven, az utóbbi a jellemző. Enélkül egy lépést sem tudnánk tenni.
„Megvilágosodási fokozatuk és nem tudásuk arányában különböznek egymástól az
emberek” – még egy mondat Hamvastól, a Naplókból. Segítséget persze kap
mindenki, de hogy jelen legyen ez a tudat, ahhoz nem kell közvetítő.
Megneveznél konkrétan valakit - vagy nem szükséges?
Kiemelkedik-e egy-egy élő személy mindebből – akit másnak is ajánlanál, túl a
személyes érintettségen?
Főleg egyfajta hozzáállást tudok ajánlani a kereséshez. Van
egy Buddha-beszéd, amiben azt javasolja a tanítványoknak, hogy úgy vizsgálják
az ő tanítását, mint az aranyműves az aranyat, aki a legkülönfélébb
módszerekkel teszi próbára azt – égeti, karcolja, savazza -, és így győződik
meg róla, hogy ami a kezében van, az valóban arany.
Pali 2001-ben meghalt, Antal beteg, jó ideje nem tart
előadásokat, de a neten mindkettőjüket meg lehet találni. Akiket tudok
ajánlani, nem biztos, hogy mindenkinek megfelelnek, és persze a teljesség
igénye nélkül. Aki erős keresztény gyökerekkel rendelkezik, annak Mustó Péter
biztosan sokat tud adni, vagy Willigis Jäger, aki bencés szerzetes és zen
mester. De azok is, akiknek a buddhizmus szimpatikusabb, rengeteg iskolát,
módszert, tanítót találhatnak. Ott van pl. Mireisz László a buddhista
főiskoláról. Nagyon szimpatikus nekem Fazekas Gábor kísérlete, aki MBSR
tréningeket vezet, emellett olyan ingyenes programokat szervez, ahol meg lehet
ismerkedni meditációs technikákkal, iskolákkal, tanítókkal, könyvekkel. Keresni
kell, és ha kész a tanítvány, megjelenik a mester.
Szerinted Hamvas mit tesz hozzá a magyar kultúrához, mi az,
amit ő képvisel?
Ahogy beszélgetésünk elején idéztem egy ismerősömet, már
azért érdemes magyarnak születni, mert eredeti nyelven olvashatjuk Hamvast.
Olyan intenzíven, olyan ébresztő erővel ír, ami egészen kivételes, és ezzel az
erővel szétfeszít minden megszokott keretet. Helyette ad nekünk mást: trükkök,
mutatványok helyett egyszerűen normálisnak kell lenni. Ez azonban nem orvosi
vagy pszichológiai értelemben vett normalitás, hanem a szellemi hagyományban
van megalapozva, éberség kell hozzá, tisztában kell lenni valódi önmagunkkal.
Ez a legnagyobb feladat, a legtöbb, amit elérhetünk. Minden más ebből
következik. Amit Hamvas tanít, általános és emberi, mindenkire érvényes. Ahogy
mondja, színtelen és egyszerű mint a fény – mi lenne velünk enélkül a fény
nélkül?
Hogyan fogalmaznád meg miért tagadja irritáltan, teszi még
mindig félre Hamvast a magyar gondolkodó (?) réteg nagy része?
Hamvas nagyon megosztó. Hogy többségben vannak-e azok,
akiket irritál, azt nem tudom. A gondolkozásról azt írja Hamvas, hogy sehol nem
szabad megállni, semmilyen határon nem szabad azt felfüggeszteni. Azt hiszem, a
valóban gondolkodó ember, ha meg is akad valahol, nem teszi félre teljesen
ezeket az írásokat, még akkor sem, ha esetleg irritálja. A kényelmetlen
kérdéseket végig kellene gondolni – pl. mit akar azzal Hamvas, hogy vallás,
filozófia, tudomány könnyíteni akar az élet terhein, a hagyomány az embernek
visszaadja önmagát, vagy hogy amennyit másnak hazudik az ember, az semmi ahhoz
képest, amennyit magának.
Miképpen látod azt, hogy Hamvas egyre inkább jelen van az
aktuálpolitika felszínén? És nemcsak arra gondolok, hogy egyre több „politikus”
használ Hamvas-idézetet, hanem pl arra, hogy van olyan aktuálpolitikai,
szervezeti hozzáállás, ahol központi, kiemelt helyet kap Hamvas, mint ideológai
alap?
Néha eljátszom a gondolattal, hogy azoknak a
politikusoknak, közszereplőknek, akik még nem ismerik Hamvast, vagy csak
egy-két idézetet, összeállítok egy „indulócsomagot”: A bor filozófiája –
oldottsága miatt, együtt Az öt géniusszal – a magyarság helyzete más
megvilágításban, A láthatatlan történet – különösen a Vízöntő és az Ünnep és
közösség című írások, Karnevál – a beavató regény, Patmosz – öregkori
éleslátás, sok aktualitással, végül a Paradoxon az igazságtalanságról.
Hamvas nem volt sem jobboldali, sem baloldali, amit ő
képvisel, túl van mindenféle ideológián és aktuálpolitikán. Felhasználják itt
is, ott is, legutóbb kifejezett tiltakozása ellenére még a nevével fémjelzett
díjat is hoztak létre. Ezek között a próbálkozások között sok a visszaélés –
lelkük rajta. Ami viszont pozitív, hogy mutat egyfajta érintettséget, és ez
hosszabb távon talán oda vezet, hogy végre megjelenik a szellemi hagyomány
ezeken a területeken, nem csak egy-két jól hangzó mondat erejéig.
Az életműsorozat részeként várható-e valami olyan mű, amire nem számítunk, és
ami esetleg meglepetés lesz?
Nem tudom, kinek mennyire lesz ez meglepetés, néhányan talán
olvasták már ezeket az írásokat kéziratban. Most következnek a szatirikusok,
aztán lesznek a válsággal foglalkozó kötetek, ifjúkori írások. Hogy hány kötet
pontosan, azt nem tudom, 5-6 biztosan.
A neten újra elkezdtek felbukkanni itt-ott a különböző
Hamvas-művek letölthető verziói. Változott-e a hozzáállásotok ehhez a
kérdéshez? Illetve ide kapcsolódik a kérdés, hogy tervezitek-e az életműsorozat
digitális kiadását?
Igen, a neten kiirthatatlanul ott van minden, ami egyszer
felkerült. Sokan arra hivatkozva teszik fel, hogy Hamvas közkincs. Persze,
természetesen az, ahhoz viszont, hogy megjelenhessenek a könyvek, működtetnünk
kell egy kiadót, és rengeteg időt, energiát, pénzt fordítunk erre. Ezt nem
panaszképpen mondom, mert ezt vállaltuk, örömmel dolgozunk. Csak ha
közkincsként gondol valaki Hamvasra, tegye mellé gondolatban ezt a „közteher”
részét is. Ha valakinek nincs pénze megvenni a könyvet, rendelkezésére áll a
könyvtár – én is oda jártam -, és ígérem, ha valaki úgy érzi, az élete múlik
rajta, hogy hozzájusson valamelyik kötethez, és nincs pénze, adok neki
olvasnivalót. Hosszútávú terveink között szerepel a digitális kiadás is, de
mostanában nem volt energiánk ezzel foglalkozni.
Nemrég értesítettetek a hírleveletekben, hogy létrejött a
Hamvas Béla Alapítvány. Mondanál-e erről többet nekünk?
Az alapítványt éppen csak bejegyezték, alapítója Dúl Antal,
hárman dolgozunk benne: Vaik Dóra, aki ismeri Hamvast és jogi ismereteivel
nagyon sokkal járulhat hozzá az alapítvány működéséhez, kollégám, Palkovics
Tibor és én. Szeretnénk létrehozni egy archívumot, Hamvashoz, a szellemi
hagyományhoz kapcsolódó anyagot, lehetőséget teremteni az elmélyült munkára,
olvasásra, meditációra, a témához kapcsolódó nívós előadásokra. Remélem,
sikerül mindezt megvalósítani, nem csak terv marad.
Elég sokat élsz és mozogsz Hamvas műveinek közvetlen
közelében, konkrét és átvitt értelemben egyaránt - volt-e valaha
Hamvas-csömöröd?
Hamvastól nem, ami viszont néha körülötte folyik, attól
időnként igen.
Melyik Hamvas-írást ajánlanád annak, aki még sosem olvasott
tőle semmit de szeretné megismerni?
Az esszék valamivel könnyebbek, legtöbbször ezeket
javasolják. Nagyon jó a Bor, de sokan itt meg is állnak, pedig tovább kellene
indulni! A Silentium gyönyörű. A Jázmin és olaj líraiságával, vagy a szigorúbb
hangvételű Apokaliptikus monológ. A Patmosz – öregkori, érett esszégyűjtemény.
Ismerek olyat, aki a Karnevállal kezdte, vagy a Scientiával. Azt mondhatom,
nincs recept, valahol, mindegy hogy hol, el kell kezdeni. A könyv úgy is
megtalálja az olvasóját.
Már sok éve zen gyakorló vagy, úgy tudom. Miért fontos
számodra a meditáció?
Gyakorlom a zent már egy ideje, bár ez nem hagyományos zen
vonal, mert találkoztam ugyan több tanítóval, mesterrel, de nem tartozom egyik
iskolához sem. A zen pedig nagy súlyt fektet a mester-tanítvány láncra. És hogy
miért fontos nekem? Időről időre emlékeztetem magam, hogy ki is vagyok
valójában és hogy mi a fontos az életben és mi nem. A mindennapos csend,
meditáció az életem része. A csendet szerencsére még egyetlen vallás sem tudta
kisajátítani magának.
A fenti interjút senki ne másolja át könyvébe vagy használja fel bármilyen formában előzetes egyeztetés nélkül, még a Nap Kiadó sem.